Azoknak akik emlékeznek, és azoknak is, akik nem. Ma 18 éve hunyt el Antall József, Magyarország egyik legnagyobb miniszterelnöke.

Megkezdte működését Magyarország első automatikus ön-könyvkiadója,
self-publishing rendszere. A Publio.hu webcímen található szolgáltatás
mindenki számára lehetőséget ad arra, hogy megjelentesse saját
elektronikus könyvét, terjessze itthon vagy külföldön, sőt azt később
nyomtatott formában is viszontlássa. A portál fejlesztői eszközt
kínálnak az alapszintű formázási feladatok megoldására, és az
elkészült elektronikus könyvek a világ legnagyobb könyváruházaiba
automatikusan felkerülnek.

Bárki lehet szerző! - vallják a portál üzemeltetői, s az oldal azért
jött létre, hogy segítse a szerzővé válás folyamatát. A kezdeményezők
nem titkolt célja, hogy mind többeket szeretnének a könyvíró,
gondolkodó alkotók között látni, s így bővítenék a magyar nyelvű
elektronikus kiadványok számát.

Dr. Kerekes Pál, a portál vezetője, az elektronikus könyvkiadás
elismert hazai szakértője úgy látja, hogy szükség van arra, hogy a
magyar nyelvű szépirodalmi, szakirodalmi munkák, naplók,
visszaemlékezések mind nagyobb számban kerüljenek fel az internetre és
az könyvbarátok elektronikus könyveibe is, éljenek azok bárhol a
világon. A portál segítségével elkészült elektronikus könyvek több
fáljformátumban is elérhetők lesznek, így PC-n, iPad-en, iPhone-on és
elektronikus könyvolvasókon is olvashatóvá válnak a művek.

A Publio.hu alapszolgáltatásai ingyenesen érhetők el, de magas szintű
hozzáadott értéket is nyújt a többre is vágyóknak. A portál készítői
hitvallása szerint a Publio Kiadó azért jött létre, hogy mindenki
számára megnyissa a szerzővé válás útját. Támogatást nyújt abban, hogy
bárki létrehozza elektronikus könyveit, széles ismertségre, méltányos
szerzői honoráriumra tegyen szert. De a siker az írón és a művein
múlik, a Publio.hu csak eszköz - igaz, mindenkié.

Kerekes Pál: kerekes.pal@t-online.hu

Dombi Gábor:  dombi.inforum@gmail.com

Pettkó András: andras.pettko@gmail.com

Az elektronikus könyvek világszerte egyre nagyobb szerephez jutnak, jelentős változásokat hozva az olvasás fizikai és szellemi jellemzőiben. A folyamat lényege: egyrészt a szöveg egy kis méretű e-könyv-olvasó eszközre kerül, másrészt a tartalom az eszközön szinte korlátlan. Több ezer mű is ráfér a készülékre, így egy hordozható könyvtár lapul az olvasó ember zsebében.

Az e-book még nem kiforrott eszköz és módszer. Folyik a versengés technikai szinten, tartalmi oldalról, és a formátumok kavalkádja között. Ennek megfelelően óriási az információigény, a könyvbarátok tudni szeretnék, milyen irányba tájékozódjanak, milyen befektetéseket vállaljanak az e-könyv érdekében. Az élénk kommunikáció blogokon zajlik, egy-egy nagyobb eseményről beszámolnak a szaklapok is.

Kerekes Pál, az e-boook kalauz írója, Könyvkonnektor címen szerkeszt portált az e-könyves világról. A blog jelenleg a százkettedik bejegyzésnél tart. Még nincs egy éve, hogy elindult az oldal, de bőven túl van már a húszezres oldalletöltésen, az ötezres egyedi látogatón. A blog Facebook oldala is népszerű.

A Könyvkonnektor témája az e-könyvészet, ennek megfelelően az e-book szféra könyves vonatkozásait állítja középpontba, kevéssé a technikai újdonságokat. Az elektronikus könyv és a könyvtárak viszonya is szerepet kap. Meglepően olvasott a Blog e-könyv-ellenálló rovata is. Itt olyan műfajok, kísérleti alkotások kerülnek bemutatásra, amelyek irodalmi műveknek tekinthetők, de e-könyvben nem mutathatók be, vagy csak részlegesen. Ilyen például a képvers, a performansz, a programozott vers, a videókönyv.

Az eltelt időszak legnépszerűbb két írása: Kereszt alakú képversek – rajta e-book!, illetve Kindle könyvtári kölcsönzés: mi és hogy igaz?

A blog elérhetősége. www.konyvkonnektor.hu

Pettkó  András

országgyűlési képviselő 2002-2010

Netpolgár

"Aki kimarad, az lemarad!?”

Az elektronikus közbeszerzés elterjedése: lehetőség vagy csak álom a XXI. században Magyarországon?

Volt országgyűlési képviselőként, frissen végzett közbeszerzési referensként olvasom és összehasonlítom a régi közbeszerzési törvényt az országgyűlés által elfogadott új törvénnyel és nem értem megint mi történik kis hazánkban. Ha valamit másként kéne csinálni, mint ahogy eddig volt a közbeszerzés ilyen! A folyamat minél nagyobb elektronizáltsága az elektronikus árlejtés megerősítése, a felesleges nyomtatások, papírok elkerülését minden fajta kormányzati ígéret ellenére az új törvény nem segíti elő. Megint a „papírlobbi” győzött , sajnos semmi lényeges változás nem észlelhető; pedig most lett volna lehetőség arra, hogy a kormányzat határozottabban az elektronikus irányba tolja a közbeszerzés menetét.

Azt gondolom infokommunikációs technikák és –technológiák fejlődésének eredményeként a XXI. század első évtizedének végére az elektronikus közbeszerzés alkalmazásának technikai feltételei teljes körűen megteremtődtek. A közbeszerzésre kötelezett állami és önkormányzati szervek, illetőleg a részükre azt lefolytató szervezetek esetében az informatikai ellátottság 100%-osnak tekinthető. A közbeszerzésekre jelentkező, ajánlatot tevő vállalkozások közül a multinacionális háttérrel rendelkezők egyértelműen, a kis- és középvállalkozások pedig mintegy 90%-ban rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel, amelyek egy elektronikusan lebonyolításra kerülő közbeszerzésen való részvételt lehetővé tesz számukra. A jogi szabályozás az Európai Unió szintjén, és Magyarországon is adott kell, hogy legyen annak érdekében, hogy közbeszerzések egyre nagyobb számban elektronikus úton valósuljanak meg.

Ezek után mégis mi indokolja a címben is hangot kapott kételyt?

Amikor feltesszük a kérdést, hogy létezik-e ma Magyarországon elektronikus közbeszerzés, akkor nem is olyan egyszerű a válasz megadása, mivel a közbeszerzés öt, egymástól meghatározott ismérvek alapján elkülöníthető szakaszra osztható. A szakaszok a felek által végzett tevékenység szempontjából meghatározottak, (Kommunikáció, hirdetmények közzététele (E-advertising)- Elektronikus ajánlattétel (E-tendering) Elektronikus megrendelések (E-ordering)- Elektronikus árlejtés (E-aukció – Online aukció. Elektronikus számlázás (E-invoicing). véleményem szerint az elfogadott törvénynek mindegyik területen erősíteni kellene a jelenlegi helyzeten.

Az elektronizáltság fokozatait az Európai Unió egységesen határozta meg a tagállamok számára kötelezően előírt 20 szolgáltatásra vonatkozóan, amelyek között szerepel a közbeszerzés is. Az Európai Unióban a közbeszerzési eljárások „elektronizálhatóságának" kérdését kulcsfontosságúnak tekintik. Az igény az egységes belső piac, az egységes szabályozási környezet és az egységes információs társadalom-politika kialakításának követelményével együtt jelentkezik.

A Bizottság a leendő, összeurópai elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítását csak részben tekintette közvetlenül kompetenciájába tartozó feladatnak. A teljes körű elektronikus pályáztatás feltételeinek megteremtéséről a tagállamoknak kell határozniuk erre, volt most lehetőség a törvény elfogadásával.

Az elektronikus közbeszerzés mielőbbi megvalósítása melletti elkötelezettséget az elektronikus kormányzatról 2005 novemberében Manchesterben tartott miniszteri értekezlet is megerősítette, az elfogadott nyilatkozat szerint 2010-re a tagállamoknak biztosítaniuk kell (ett volna), hogy közbeszerzéseik 50 %-át elektronikus úton bonyolítsák le.

Kijelenthetjük azt is a technikai feltételek is adottak arra, hogy a közbeszerzések egyre nagyobb számban elektronikusan valósuljanak meg Magyarországon. A vezetékes internet lefedettség 90%-nál magasabb, a fennmaradó területeken pedig szinte kivétel nélkül biztosított a mobilinternet elérési lehetőség. Figyelembe véve, hogy a lefedetlen területek főként kisebb települések (falvak, tanyák), amelyeken vállalkozások elvétve működnek, ezért ezek az elektronikus közbeszerzés elterjedése szempontjából nem relevánsak. A vállalkozások számítógéppel ellátottsága közel 90%-os, amelyek közül a nagyvállalkozások teljes egészében, a kis- és középvállalkozások több mint 80%-ban rendelkeznek megfelelő informatikai eszközökkel. A mikrovállalkozások esetében ez a mutató körülbelül a lakossági internet ellátottság szintjének – azaz 50% körülinek – felel meg. Az elektronikus árlejtéshez az ajánlatkérői oldalon megfelelő szoftver és szerver szükséges, amely azonban az erre szakosodott szolgáltatóktól beszerezhető. A központosított közbeszerzés keretein belül megrendelhető az egyedi vagy folyamatos elektronikus árlejtés szolgáltatás. Az elektronikus számlázáshoz már komolyabb, a könyvelő programmal összeköttetésben álló, és a számviteli törvény fentebb említett követelményeit is teljesíteni képes számlázó, illetve számlafogadó/kontírozó alkalmazás szükséges.

A leírtak alapján bizonyítottnak látszik az, hogy a közbeszerzési eljárások már Magyarországon is teljes folyamatukban elektronikusan végezhetők lennének. Minden lehetőség adott ahhoz, hogy az EU szerinti skálán a 4. szintet a közbeszerzések tekintetében Magyarország teljesíteni tudja. Jelenleg a központosított közbeszerzések esetében – amelyek az erre kötelezett vagy önként csatlakozott szervezetek beszerzéseinek jelentős hányadát teszik ki – a 3. szint valósul meg, de a többi közbeszerzési eljárásnál is egyre gyakoribb az elektronikus árlejtés alkalmazása, amely a közbeszerzés teljes körű elektronizálásának irányába ható kedvező tényező. Fontos megjegyezni még, hogy Magyarországon közpénzeknek csak kb. 10%-át teszi ki az „e-procurement”, vagyis a központosított közbeszerzés, a többit az „e-tendering”, magyarul a hirdetményeken alapuló beszerzés adja.  Az előbbi a KSZF, az utóbbi a Közbeszerzések Tanácsa hatáskörébe tartozik.

Netpolgárként egyértelműen kijelenthető, hogy a ezt a folyamatot kéne erősítenie annak érdekében, hogy hazánk ne az utolsó helyen kullogjon, mint most az Unióban az elektronikus közbeszerzések területén. Azt állítom, minél jobban elektronizáljuk a közbeszerzést, annál nagyobb a korrupció kiszűrésének lehetősége, s az értékelés folyamata is könnyebbé tehető. Persze, teljes egészében még nem lehet áttérni a papírmentes e-közbeszerzésre, ám el lehetett volna gondolkodni és egy merészet lépni annak érdekébe XXI. században már ne csak álom, legyen, hanem minél szélesebb körben valósággá váljon az elektronikus közbeszerzés jelenleg már létező lehetősége.

Pettkó András Országgyűlési képviselő2002-2010 Közbeszerzési referens

Az elektronikus könyv című szakmunka 2010 októberében jelent meg. Az első hónapban elfogyott a teljes példányszám, két utánnyomás készült. November végén már kapható volt a digitális verzió is. A keresletet látva néhány hónap alatt elkészült a könyv népszerű, széles közönségnek szóló változata. A második kiadás tetemesen bővült, frissített adatokat hoz, és hatvanhat ábrával, illusztrációval gazdagodott. Az új cím: e-book kalauz - az elektronikus könyv kisenciklopédiája.

A könyvkonnektor az e-book világának aktuális kérdéseit tárgyalja. Jelzi a vitapontokat, felvállalja a szemben álló vélemények, gyakran akár keményen megfogalmazott gondolatok bemutatását is. A szerkesztő, az e-book kalauz írója, saját nézeteit, kutatási eredményeit is szabadon közli, kommentálja. Az oldal folyamatosan közli az e-book kalauz frissítéseit, a bővítéseket, esetleges korrekciókat.

http://konyvkonnektor.hu/

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe!

Felkerült a digitális plázára az e-könyvet népszerűsítő füzet. Az elektronikus könyv - e-book Kerekes Pál egyetemi oktató írása október elején jelent meg print-eredetiben.

A szerző elmondta: az e-book változat már frissebb adatokat tartalmaz, és egy fejezettel bővebb. És mi még az előnye az e-könyvnek? Nem mellékes, hogy éppen fele annyiba kerül.

Az egyetemi előadásokra épülő, fejezetenként is külön olvasható, gyakorlatias írás az elektronikus könyv hazai helyzetét, terjedésének jelenségeit, tendenciáit igyekszik bemutatni.

Kerekes Pál szerint a p-könyv (print) és az e-könyv (elektronikus) szakmaiatlan szembeállításában nem kevesen érdekeltek: ezért örül annak, hogy az ő kötete, amely éppen az e-book jelenséget igyekszik körüljárni, példát mutathat. A nyomtatott kiadást közvetlenül követheti a digitális megjelenés, aktualizált, bővített tartalommal. Ez a szabályozott folyamat egy lehetséges kiadói konstrukció, támogatják általában a könyvkereskedők és az olvasók is.

A nyomtatott változatot a könyvesbolti forgalmazás első hetei után mutatta be a Bárka Színházban Sebestyén György, az ELTE tanszékvezetője. A professzor kiemelte: a digitális olvasáskultúra leginkább fejlődés előtti ágazata az elektronikus könyv, és ebben a tárgyban ez az első hazai összefoglaló mű.

Véleménye szerint további elemző munkák várhatók az e-book komplexumról, Kerekes Pál könyve inspirálhatja, felgyorsíthatja a témakörben tervezett publikációk megjelenését.

A könyv elektronikus változatát ePub formátumban adja közre a Kossuth Kiadó a multimediaplaza portálon. A bővülést jelentő új fejezet a magyar könyv felemelkedésének egy fordulópontját elemezve, igyekszik tanulságokat aktualizálni a mai, szintén innovációt igénylő helyzetre.

Címe: Egy XVI. századi magyar könyves esete a média- és rendszerváltással. Projekt alapozás az e-könyv elterjedésének tömegesedése előtt.

A mai napon elindult a www.webalkotmany.hu oldal - jelentette be Pettkó András (2002-2010 között országgyűlési képviselő), az oldal kezdeményezője interaktív sajtótájékoztatóján. A portálon bárki elkészítheti saját alkotmányjavaslatát, beleszólhat, javíthatja a másik Netpolgár elképzelését. Olvashatja az óránként frissülő híroldalt, fórumozhat, szavazhat. A bemutatott oldalnak természetesen van facebook, tvitter csatlakozása és kapcsolata az országgyűlés illetékes bizottságának oldalához is. Lájkolni is lehet.

A volt képviselő elkészítette saját alkotmányjavaslatát. Azt hangoztatta, számára fontos, hogy az új alaptörvény ne csak a koronáról és a hagyományokról szóljon, hanem az új világ új lehetőségeiről is. Szerinte az új alkotmányban egy olyan szakasznak is kell lennie, ami az alapvető hírközlési - informatikai jogokról szól. Erre azért is van szükség, hogy ne legyenek első - és másodosztályú állampolgárai Magyarországnak, aszerint sorolódva kasztokba, hogy mennyire érik el az információs infrastruktúrák lehetőségeit.

Amikor 2002-ben Pettkó András országgyűlési képviselő lett, az informatikát és hírközlést - a környezetvédelem mellett - szakterületének választotta. Már akkor is azt gondolta, és nyolc év munkája ebben megerősítette, hogy az informatika eszközrendszerével csökkenteni lehet az esélyegyenlőtlenségeket. A számítástechnika segítségével érdemes és értelmes küzdeni a társadalmi különbségek felszámolásáért. Az Internet térnyerésével csillapodik a feszültség a főváros és a vidék között, a hátrányos helyzetű emberek könnyebben felzárkózhatnak. A komjputerizáció az emberi kapcsolatok újjáteremtésének, az azonosan és gyakran természetesen különbözően gondolkodó emberek összekapcsolásának az alapját képezheti. Az elmúlt nyolc évben számos kezdeményezéssel élt. Azt hangoztatta, „aki kimarad, az lemarad”, „aki nem Netre kész, az nem meNetre kész”.

Most, amikor már nem képviselő, nem szeretné feladni eddigi tevékenységét, azt a látszatot keltve, az egész csak addig volt fontos számára, amíg a Parlamentben ülhetett. Egy új honlapot indított (www.webalkotmany.hu) annak  reményében, hogy ez a portál lehetőséget teremt értelmes, hasznos szakmai párbeszédre  azoknak, akiket érdekel, hogy milyen lesz az új alkotmány. Demokrataként minden véleményre kíváncsi még akkor is, ha a kialakult véleményével ellentétes. Hangoztatta: nem vitás, hogy az Országgyűlésben a képviselők feladata lesz megalkotni az új alkotmányt, de talán segítheti a jogalkotók munkáját kezdeményezése. Bízik abban, hogy a polgári kormány által felkért szakértők olvasni fogják ezt az oldalt, és találnak olyan elképzeléseket, javaslatokat, amelyeket be tudnak építeni az általuk készített előterjesztésekbe. Számára a legfontosabb az, hogy alkotmányban legyen egy Alapvető hírközlési - informatikai jogokról szóló fejezet. Elengedhetetlennek tartja: az állam a közigazgatás intézményhálózatán és az oktatáson keresztül, valamint a szükséges rendelkezések megalkotásával biztosítsa, hogy az informatika a demokratizmus megerősödését, kiszélesítését szolgálja, és ne lehessen eszköze a kiváltságok, szellemi és gazdasági monopóliumok kialakulásának. Azt mondta, új Alkotmány ne csak demokratikus, hanem Internet-barát is legyen! A két fogalom összekapcsolása nélkül maradjunk az Aranybullánál!

Kiemelte: Észtországban 2002-óta sikeresen működik egy úgynevezett e-demokrácia portál. Itt kulturált vita, javaslattétel történik már évek óta, és a kormány már jó néhány a Netpolgárok által megalkotott, beterjesztett törvényjavaslatot átvett, befogadott. Nálunk is ez fog történni, ha www.webalkotmany.hu civil portálon a hozzászólók felfogását tisztelő, minőségi eszmecsere alakul ki az alkotmánytervezetekről.

2010-10-14

Pettkó András alkotmány javaslata

___.§ Alapvető Hírközlési - Informatikai jogok

1, a: Az állam a közigazgatás intézményhálózatán keresztül, valamint a szükséges rendelkezések, megalkotásával biztosítja, hogy az informatika a demokratizmus megerősödését, kiszélesítését szolgálja, és ne lehessen eszköze a kiváltságok, szellemi és gazdasági monopóliumok kialakulásának.

b: Az informatikához kapcsolódó eszközök és alkalmazások használatát, forgalmazását az állam nem korlátozhatja sem tiltással, sem közvetett szabályozással.

2, A Magyar Köztársaság minden állampolgára számára ingyenesen biztosít 1db állampolgári email címet születése pillanatától. (Az állampolgár nagykorúságáig az állampolgári email cím kezelésének joga és kötelessége a törvényes szülő és gondviselő.)

3, A Magyar Köztársaság minden állampolgárával az Ügyfélkapun keresztül (vagy annak törvénymódosítással is deklarált jogutódján) tartja az elektronikus ügyintézési kapcsolatot.

Az Ügyfélkapu része a minden állam-állampolgár közötti elektronikus kommunikációt biztosító tárhely, amelynek tartalmának a bizalmas megőrzését, sérthetetlenségét és rendelkezésre állását a Magyar Köztársaság garantálja.

4, A Magyar Köztársaság minden állampolgára elektronikusan és papíralapú személyi azonosító igazolvánnyal is igazolhatja állampolgárságát.

5, A Magyar Köztársaság minden állampolgára számára születése pillanatától biztosítja a jogot az elektronikus ügyintézésre. Folyamatosan biztosít tanulás lehetőséget az állampolgároknak az elektronikus ügyintézéshez szükséges ismeretek elsajátítására. Azon állampolgárok számára, akik egyedül nem képesek igénybe venni az elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat, azok részére ügysegédi hálózaton keresztül ingyenesen biztosítja a szolgáltatások igénybevehetőségét, valamint a szolgáltatások igénybevételéhez szükséges hálózati kapcsolatot is.

6, Az államilag támogatott távoktatási rendszerek elérésére is alkalmas állampolgári levelező rendszer kialakításáról és valamennyi háztartásban elérhetővé tételéről, az Ügyfélkapuról és az állampolgárságot igazoló nyilvántartó rendszerek fenntartásáról és az állampolgári azonosítók kiosztásáról a Magyar Köztársaság Kormánya gondoskodik.

7, A személyes adatok védelméről az állampolgár és az állam közötti ügyintézés során Magyar Köztársaság Kormánya gondoskodik

8, 2-7-ig pont rendjéről a kormány rendeletben dönt.

Új informatika: civilek nélkül nem fog menni

A kormányprogram meghirdetése után, azt vallom, legyünk optimisták a hazai informatika jövőjét illetően. Főleg azért, mert nyilvánvaló: az új kormányzat sem tehet mást, mint fejlesztési programjai mellé odateszi az informatika lehetőségeit. Gondoljunk csak a gazdaságélénkítő projektekre, az egészségügyi fejlesztésekre, a korrupció elleni küzdelemre, vagy akár a média-törvény aktualizálására, vagy az önkormányzati rendszer átszabására.

A változásokhoz az ITK módszertana és eszközrendszere nélkülözhetetlen lesz. Olyan korszak következhet, amikor egész közvetlenül érzékelhetjük az informatika bevonulását a napi éltünkbe. Itt jegyzem meg, rendkívül sajnálatos, hogy a magunk mögött hagyott ciklusban az intelligens rendszerek, azaz a hétköznapi informatika elemei, nem kerültek fókuszba. Utalnék itt az eszközök intelligenciájára, vagy a rendszerek zöld áttervezésére. Például, ha bekapcsolom a riasztót, azonnal csökkentse le a fűtést a kazánban (vagy legalábbis ajánlja fel ezt az opciót). Vagy a háztartási gépek „domesztikálása”, klaviatúrára szoktatása, ez se került kellően előtérbe, pedig milyen fontos lenne, ha távolról irányíthatnánk a berendezéseinket. Az őrzés, a hűtés és fűtés, akár a mosás és főzés aktuális előreprogramozása és napirendünkhöz való alkalmaztatása energiát és időt takarít meg.  De sorolhatom még a példákat. Talán a legaktuálisabb most a közlekedést segítő intelligens rendszerek kiépítése. Informatika nélkül a városi élet elengedhetetlen újjászervezése megoldhatatlan. Sok mindent érint ez: elsősorban természetesen a közlekedést, de ide tartozik a környezet rekultiválása, az urbánus élet szinte minden ága. Keveset szólt a magunk mögött hagyott ciklus politikája a hálózati világ új fejleményeiről is, illetve az ehhez kapcsolódó társadalomszervezési kérdésekről. Ide tartozik a magánélet kiprivatizálása a nagy kapcsolat-teremtő alkalmazások révén, vagy például a tanulás teljes elektronizálódása, vagy a banki és kereskedelmi tranzakciók online-izálódásának előnyei és veszélyei.

Magyarországon a média területén - az új törvény megalkotásán  kívül - az elkövetkező hónapok egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy miképp sikerül levezényelnie az új kormánynak a digitális átállást kísérő anyagi és szellemi átrendeződéseket, az azok nyomán keletkező konfliktusokat. Ez roppant jelentőségű gazdasági és társadalmi hatású folyamat, hiszen a lakossági, szolgáltatói és kormányzati szektort egyaránt változásra és változtatásra kényszeríti. Egyszerűen szólva: ez a típusú média-átalakulás a teljes magyar életet érinti, fölveti a társadalmi átstrukturálódás esélyét és egyben veszélyét is. Sajátos vonás, hogy a lehetséges fordulatok tervezhetősége és irányíthatósága várhatóan átcsúszik a hazai intézmények hatásköréből – fokozatosan vagy robbanásszerűen – világdimenziójú pénz- és tudáshatalmi központokhoz. Véleményem szerint az új irányításnak biztosítania kell, hogy a  jövőben a magyar médiafogyasztás, és az arra épülő teljes tudásipar – az oktatástól az innovációig – a társadalmi újratermelődés, a kulturális megújulás valódi és elérhető eszköze legyen. Az európai keretek itt valóban szolidaritást és közös hagyományok védelmét kell jelentsék, nem pedig a gyökértelenség, a földrajzi és eszmei határokat legyőző igénytelenség védőhálóját. Kívánatos az volna, hogy a magyar állam csak olyan set-top-boxok árusítását engedélyezze, és csak olyanok megvásárlásához nyújtson állami támogatást, amelyek lehetővé teszik a fejlett interaktív tartartalmakhoz való hozzájutást és azok alkalmazását. Digitálisnak nevezett, de a digitális jel vételén túl egyéb lehetőséget, így interaktivitást sem lehetővé tevő, lebutított set-top-boxok tömeges elterjedése nem segítené elő a magyar társadalom digitális műveltségének növelését, csupán tovább szélesítené a digitális szakadékot.

Az informatika és hírközlés sok év után újra egységes irányítás alá került.  Ez lehetővé teszi, és a Kormány szándéka is ez az eddig megjelent nyilatkozatok alapján, hogy az irányításért felelős vezetők elkészíthetik és letehetik komplex programjaikat a szakma asztalára a minőségi digitális kultúráért, ezen keresztül a tudásért, a munkáért, az esélyegyenlőségért. Azaz a tartalom kerülhet előtérbe a nagy érdekérvényesítő kapacitással rendelkező technicista lobbizás helyett. Megtörténhet, és ezt várjuk, hogy – erőltetten vagány és elvágyódó típusú marketingre ültetve – nem a rendszerek öncélú bővítése, vagy még drágábbal való lecserélése, hanem a valós igények és a gondosan felmért hazai szükségletek határozzák majd meg a fejlesztések további irányait. Nem látványos digitális nagyprojektek mítoszában kell gondolkodnunk. Ünnepnapok és szalagátvágások helyett – vagy mellett – esélyt kell adnunk a társadalmi oldalról, adott esetben a civil és független szakmai szervezetek irányából érkező kezdeményezéseknek.

Az új informatikai politikai tervezés kulcskérdése továbbra is az e-kormányzás programjának kibővítése, helyes strukturálása a gyors beavatkozások érdekében. Elsőbbséget kell adni az elektronikus ügyintézést megkönnyítő beruházásoknak. Elengedhetetlennek tartom a kormányzati, önkormányzati programok eredményeinek folyamatos és objektív mérését, annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan hasznosulnak az adóforintokból létrehozott milliárdos rendszerek. Az állampolgároknak érzékelniük kell, hogy az elektronikus ügyintézés elterjedése könnyebbséget és olcsóbbá válást eredményez.  Megkerülhetetlen digitális kulturális probléma az online szervezett vélemény-nyilvánítás technikáinak mielőbbi kidolgozása, beleértve akár az elektronikus szavazás bevezetésének első lépéseit.

Netpolgárként bízom Orbán Viktor miniszterelnök által kinevezett - a területért felelős - miniszter, államtitkár, szakállamtitkár munkájában, hiszen évek óta jól ismerem őket. Tudom, velem együtt vallják a következőket: aki kimarad, az lemarad. Aki nem Netre kész, az nem menetre kész. Számítok arra, hogy az új Kormány figyelembe veszi az elmúlt években a civil és társadalmi info-politikai mezőkön munkálkodott szakemberek véleményét. A segíteni akarás és elszántság jelen van ezen az oldalon, ezt aligha kell bizonyítanom éppen nekem, aki az elmúlt ciklusban a legtöbb informatikai témájú parlamenti hozzászólást tettem.

Pettkó András

2002-2010 országgyűlési képviselő

Netpolgár

Pettkó András gondolatai 2007. május elsejének hajnalán

Dávid Ibolya ezt is betiltotta  három éve idén ennek szelemében kellett volna kampányolni!

Kedves Ünneplők!

Ünnepeink örömét nem kis mértékben a kiszámíthatóságuk adja. Hogy megjönnek bizonyosan. Ott várakoznak a naptárban, türelmesen kivárják a sorukat, aztán előlépnek, amikor annak van ideje. Hát előlépett ez a május elseje is. De nem sok örömet hozott. Mert vonszolja maga után a gondokkal terhelt hétköznapokat. Ha van valami, aminek igazán örülhettünk az idén, hogy négy napra nyúlt a pihenés ideje. Már aki pihenni tudott, és nem dolgozott. De aki ma vonatra vagy távolsági buszra szállt, szembesült azzal, hogy ismét csak drágábban utazhatunk. És ez a szerény jövedelműeket, a középosztályt, a bérből-fizetésből élőket sújtja. De ha csak ez lenne az egyedüli, ami az ünnepi kedvünket okkal rontja!

Számos olyan változást hozott az elmúlt időszak, amelyek egyaránt kihatnak az emberek közérzetére és anyagi stabilitására, nyugalmára és biztonságérzetére. Elég csak a kisposták vagy az iskolák bezárására, a vasútvonalak megszüntetésére, az egészségügy pénztárcát megterhelő változásaira utalni. Szomorú, hogy erről, erről is kell beszélni ezen az ünnepen. Tán lesz, aki azt mondja, ez ünneprontás. Annak viszont azt kell válaszolnom, hogy mindaz a döntéssorozat, ami elveszi az ünnep örömét, nem az egyetértésünkkel történt. Disszonáns lenne e beszédben emelkedetten fogalmazni, szép szavakat mondani, amikor akár itt is, Önök között is szép számmal lehetnek olyanok – pedagógusok, kórházi asszisztensek, köztisztviselők például – akik a legnagyobb áldozatot kénytelenek elszenvedni: a munkahely elvesztését. Jobb esetben csak egy áthelyezést vagy munkaköri leminősítést.

Akárhogy is nézzük, a sok esetben szükségszerű, ám nem kellően átgondolt és kivitelezett reformok a családok többségét, legfőképpen a középosztályt, a mind a szerényebb körülmények között élő alkalmazotti és munkásréteget sújtják. Hogyan ünnepelnének hát ők jó szívvel? Hogyan várnánk el felhőtlen örömöt attól, akinek a munka ünnepe éppen azért visszás, mert nincs munkája? Ha szolidárisak vagyunk, akkor együtt érzően szólunk róluk és hozzájuk. Holnap meg, és a további hétköznapokon is, igyekszünk tenni az érdekükben.

Ahogy a Magyar Demokrata Fórum eddig is igyekezett tenni, ellenzéki szerepéből következően ugyan korlátozott lehetőségekkel, de azzal a következetességgel és felelősségtudattal, amit nálunk jóval nagyobb pártoktól ritkán tapasztalunk. A nagy társadalmi problémák, legfőképpen a szociális szétszakadás, a kis- és középvállalkozói rétegre mind jobban nehezedő gazdasági függőség, vagy a középosztály pozícióvesztése és fokozatos lecsúszása nem kizárólagos magyar probléma, az unió új tagjainál éppen úgy föllelhető. Nekünk azonban a saját gondjainkra kell megoldást lelnünk.

Az európai fejlődés legfontosabb ígérete – ma talán már inkább csak víziónak nevezhetnénk – az volt, hogy a kíméletlen piaci verseny törvényszerűségei összeegyeztethetők a valamennyi polgárért felelős jóléti állam kívánalmával, úgy, hogy a változások árát a lehető legkevesebben, és arányosan fizessék meg. Vagyis a ’szociális piacgazdaság’ szókapcsolatból ugyanolyan fontos legyen az első szó! Hogy az emberek érezzék a kormányzat szociális érzékenységét, felelősségvállalását. Ne legyen „gondoskodó” állam, de legyen esélyt adó gazdaság- és szociálpolitika. Ha ez megvan, akkor bízhatunk a magyar tehetségben, képességben, munkaszeretetben. Akkor nyugodtan és tiszta szívvel ünnepelhetjük majd május elsejét is.

Amely ünnep több mint egy évszázados. Sőt, ha előzményeit tekintjük, jóval „öregebb” is: mert bár 1889-ben a II. Internacionálé a nemzetközi munkásmozgalom és a Munka ünnepévé nyilvánította ezt a napot, de már az ókortól az ősi tavaszi ünnepkör kitüntetett napja volt.

 A középkortól Európa-szerte él a majális és a májusfa-állítás szokása. Később a polgárság igazi urbánus ünneppé tette ezt a napot. Még később aztán, a diktatúra idején, több mint négy évtizeden át formális lett, politikai célok szolgájává alacsonyodott. Különösen bántóan és hamisan csengtek az ünnepi köszöntők 1957. május elsején, amikor a túlélésért küzdő, megfélemlített embereket az utcákra terelték, a dísztribünök előtt kőtelező és ízléstelen „stílusgyakorlatokat” végeztettek velük, a boldogság dalait kényszeríttették rájuk, és az ünnepre odaparancsolt tömegekkel a hatalom saját legitimitását igazolta. Hazug módon. A hazugságoktól akkor nem szabadulhatott az ország.

Ma, muszáj! Ez az utolsó esélyt adja nekünk. Idézek két mondatot: „A kormányzatnak számos adóssága és mulasztása van az emberek felé. Ilyen a vidékpolitika, az alkotmányozás, a kisebb parlament, a választójogi módosítások, a nemzetiségek parlamenti képviseletének megoldása, a szervezett kapcsolatok a határon túli több millió magyarral” – többek között. Bármily meglepő, ezt az országgyűlés elnöke mondta egy tegnapi nyilatkozatában. Ha ezt, amit mi, MDF-esek is rendre kimondunk, a törvényhozás mind több képviselője belátja, és szembefordul a hazugsággal, a mellébeszéléssel, akkor látok esélyt a kilábolásra. És a majdani, felhőtlenebb május elsejékre. Akkor nem lehet több „boszorkányszombatja” nemzeti politikánknak.

Mert – ezt se feledjük el – a középkorban május 1. előestéje az egyik volt az évente tartott négy „boszorkányszombat” közül. Ezt a hagyományt ne élesszük újra! A májusi ünnepet őrizzük meg a tevékeny és szorgalmas ember előtt tisztelgő napnak. Ehhez persze az kell, hogy meglegyenek a tevékenység és a szorgalom feltételei. Jussa, fizetsége, pedig méltó legyen korunkhoz. Ami az MDF-et illeti, mi mindig is ezen voltunk. Ha a magyar politikai palettáról hiányzik a valódi szociáldemokrácia, hogyha – amint a pénzügyminisztertől olvashattuk tegnap – az ő köreikben bizony „vannak olyanok, akik kevésbé fogékonyak a társadalmi és szociális összefüggésekre, vagy a reálgazdaság humán szempontjaira”, nos, akkor más politikai erőnek kell ezt pótolni.

Ezt szolgálja például a Demokrata Fórum által meghirdetett program, „A Középosztály 13 pontja.” Ebben kimondjuk: Átlátható adórendszert kell életre hívni, amelynek alapfeltétele az egykulcsos adó 2010-es bevezetése. Meg kell szüntetni a középosztály megtakarításait büntető adókat. Válságkapkodás helyett hatástanulmányokra épülő reformokat kell megvalósítani. Karcsúbb, de erős és hatékony államot kell teremteni, ahol ugyanúgy csak a teljesítményelv a meghatározó, mint a magánszférában. A korrupció megszüntetése érdekében és a közpénzek védelmében fel kell állítani a Tiszta Kezek Testületét és Hivatalát. A középosztálynak lehetőséget teremtve kell folytatni a privatizációt. Mérsékelni kell az iparűzési adót, és változtatni kell kiszámítási módján. Kiemelt támogatást kell biztosítani a kutatás-fejlesztés területén. Garanciát kell vállalni arra, hogy az állam 10 éven belül mérsékli központosító és újraelosztó kapacitását. Módosítani kell a csőd és felszámolási törvényt. Meg kell változtatni a jelenlegi kampány és pártfinanszírozási törvényt. A kormány törölje el a bankadót. El kell törölni az örökösödési illetéket, a haláladót. Mindezek olyan súlyos társadalmi feszültségeket érintenek, hogy azt kell mondanunk: nem egyszerűen csak ajánljuk 13 pontos programunkat, hanem egyenesen követeljük azok megvalósítását. Ez a program a legfőbb bajokat orvosolni képes.

Az MDF ezek megvalósítását reálisnak, egyben elengedhetetlennek és elodázhatatlannak tartja. Hiszem egyébként, hogy elodázni legfeljebb 2010-ig lehetséges. A közvélemény-kutatások azt igazolják, hogy a higgadt és következetes politizálás meghozza gyümölcsét. Az MDF, hiszem, három év múlva esélyt kap arra, hogy a középrétegek, a leginkább segítségre szorulók érdekeinek hathatós képviseletét vállalhassa fel. Na és a hivatalosan számon tartott 316 ezer, a valóságban azonban jóval több munkanélküli érdekeinek képviseletét, akik ma, az ígéretek ellenére, lassuló munkahelyteremtéssel szembesülnek. Azok érdekeit, akik az igazságtalan munka-erőpiac kárvallottjai. – Csak pártunk hirdette meg az „esélyt a 45 év feletti munkavállalóknak” tervet, amely mögött súlyosbodó társadalmi probléma lappang. – Képviselni kívánjuk azokat, akiket a növekvő bérszakadék sújt. – Álságosnak tartjuk, hogy miközben a kormány folyton-folyvást az igazságosságosságot hangoztatja, az Unió tagállamai közül Magyarországon az egyik legmagasabb a bérszakadék, azaz a leggazdagabbak és a legszegényebbek jövedelme közötti távolság. – És ami talán a legfontosabb: a hatékony érdekvédelem. Éppen ezért el kívánjuk érni, hogy a szakszervezeti vezető ne párt politizáljon, ne lehessen képviselő.

 A Magyar Demokrata Fórum már évekkel ezelőtt felvetette a kétkamarás parlament felállítását. Ez megoldás lenne a szakszervezeteknek a törvénykezési munka hatékony ellenőrzéséhez. Határozott álláspontunk, hogy szakszervezeti képviselő semmilyen állami tisztséget ne tölthessen be. Az ilyen hatalomgyakorlási technikák a visszaélés lehetőségét teremtik meg. A szakszervezetek küldetésüket csak akkor tudják teljesíteni, ha függetlenek a kormánytól, vezetőik nem részei az állami struktúrának, hanem vitázó partnerei. Ma a kormány nem vitapartnerként, hanem ellenfélként kezeli a nagy társadalmi csoportok érdekeit, védő szakszervezeteket, s lefejezi az érdekvédelmet azzal, hogy magas állami pozíciókra nevezi ki vezetőiket. Aki ellentmond, azt elhallgattatják - vagy megveszik. Aki nem tűri a szolgaszerepet, az vagy megfizet érte, vagy neki fizetnek, hogy hallgasson. A demokrácia és a tisztesség minden szabályát felrúgja ez a gyakorlat. És a május elseje ünnepét is megcsúfolja.

Kedves Barátaim!

Túl sok idő nincs. Ezért mi tesszük, ami tehető. Bízom benne, hogy idővel mozgásterünk jelentősen nagyobb lesz. És a lehetőségünk, hogy tehessünk azok érdekében, akikről szól a mai ünnep. A rómaiaknál ez a nap a tavaszi virágzás, a zsendülés örömünnepe volt. Május hónapja a nevét a rómaiak Mária istennőjéről kapta, aki a föld termékenységén őrködött. Hozzon hát ez a nap földjeinknek termékenységet, nekünk, pedig erőt az előttünk álló próbákhoz, kitartó szorgalmat és hitet a kívánatos és kedvező változásokhoz. XII. Pius pápa dekrétuma óta május elsején a kereszténység Munkás Szent Józsefről is megemlékezik. A hívő ember kérheti az ő segítségét is. Én hadd mondom mindannyiunk nevében: Isten segítsen valamennyinket, hogy országos gondjainkon túljussunk. Hogy jövőre jobb érzéssel és kedvvel ülhessük meg ünnepünket.

Az elmúlt napokban többen kérdezték, hogy mivel nem indulok a választásokon az eddigi hagyományokhoz híven készül-e Húsvéti videó üzenetem. 
Sokat gondolkodtam és végül is barátaim segítségével elkészült.
A címe: Húsvéti vacsora Bimm –Bamm helyett
Természetesen letölthető  http://www.youtube.com/watch?v=q6MJ84uq8uc  Oldalról.
A videó tartalma: Húsvéti ételt főzök. A receptet természetesen Net-polgárként az Internetről töltöttem le.
 Ez azért volt érdekes kihívás számomra, mert nem szoktam főzni. 
A megfestett tojások a 2010. Április kapcsán pedig milyenek is lehetnek (Fidesz, MSZP, Jobbik, LMP, MDF-SZDSZ. 
A videó alatt hallható három zeneszám külföldi húsvéti dalok részletei. 
 
Áldott, boldog, békés húsvéti ünnepet kívánok!

Áldott,békés boldog húsvéti ünnepeket!

A húsvét a keresztény vallás legnagyobb ünnepe, de a tavasz eljövetelének, az újjászületésnek a köszöntése is egyúttal. A vallási hagyományok mellett sok népszokás kötődik e jeles napokhoz.

http://www.pettkoandras.hu/01-legfrissebb-kibont.php?id=12924

MDF listaállítás tények!

1. Az ülés jó 40 percet késik, mert az elnökség még az emeleten tanácskozik az előterjesztendő listáról. Kezdéskor aztán a levezető Makay suta módon megadja a szót Dávid Ibolyának, aki vonakodva megy ki, és elmondja, hogy az országos listára Bokros Lajos tett javaslatot, amit az elnökség nem támogat, így azt most Bokros terjeszti az OV elé.

 2. (Ez így önmagában alapszabály-ellenes, mert az előterjesztőnek az elnökségnek kell lennie, Bokros még csak nem is tagja a pártnak, legalábbis ennek nem).

 3. Bokros Lajos is elmondja, hogy az Országos Elnökség (OE) nem tudott listát állítani, és hogy ez a bizonytalanság már az ő szakmai kapcsolatait is rongálja. Ismerteti az ő listaállítási szempontjait: szaktudás, mert kicsi lesz a frakció, és ezt meg  kell érteni. Olyan kell, aki nem a politikából, hanem a politikáért él, nem kérni, hanem adni akar, van önálló egzisztenciája. (Igazi plebejus gondolkodás: innen csak egy lépés a cenzushoz kötött választójog és a görög-római minta, ahol csak szabadok/patríciusok lehettek választottak.) Szakpolitikát folytassunk! Két pofára pocskondiázza a Fideszt, és fenyegetőzik a „barna szennyel”, ami elöntheti Magyarországot a neonácik (Jobbik) képében.

4. Elmondja, hogy talán nem neki kell vezetnie mindkét listát, bár ez már önmagában egy kompromisszum.  De a budapestit azt neki kell, utána meg Debreczeni. Javaslat az országosra: Dávid, Herényi, Kajdi, Makay, Pusztai, Karsai, SzDSZ (Retkes), Nagy Tamás (Sopron), Somogyi Zoltán (Political Capital), Juhász Zoli. Ez zárt lista, utána a 11.-től lehet bármi, de erről így egyben kell szavazni, beleértve a sorrendet is (nem cserélgetni). Ez az, amit nem támogatott az OE, pedig ez már tele van kompromisszummal, az a végső határ, az elnökség meg még ellenlistát sem tudott állítani. Tehát ha ez nem kell, akkor ő sem kell miniszterelnök-jelöltnek.

(Ez szimpla, nyers, kendőzetlen zsarolás.)

 5. Dávid ügyrendi szavazást kér arról, hogy ne legyen vita, azonnal történjék szavazás a listáról.

 Ügyrendi: ne legyen vita: 22 igen, 17 nem, 14 tartózkodás (elvetve, így lesz vita).

Magyarul leszavazzák Dávidot!   

6. Makay szerint a listán az egyéni jelöltek, tisztségviselők szerepeljenek, az OV most rangsorolja őket. Az ő jelöltjei: DI, HK, ő maga, Viniczai, Juhász, Csapody, Retkes, Nagy T., Karsai, Eötvös, Joó, Pusztai.

7. Petronyák javaslatára, aki úgy látja, hogy ha Bokros listája lesz, akkor nincs budapesti lista (Csapody fenyegetőzött visszalépéssel), ha meg Makayé, akkor nincs Bokros, az OE visszavonul javaslatot kidolgozni.

8. Háromnegyed óra múlva visszajönnek azzal, hogy Bokros eredetileg ismertetett listájáról legyen a szavazás, ezt az OE tagjai közül most 5 támogatta, 2 ellenezte, 3 tartózkodott, tehát ez megintcsak nem az OE előterjesztése.

Szavazás: 41 igen, 12 nem, 11 tartózkodás (azaz BL országos listája elfogadva).

Budapesti lista eleje: Bokros, Debreczeni, aztán két noname szdsz-es: 25 igen, 12 nem, 16 tartózkodás (azaz ez így elsőre elvetve).

9.  Dávid Ibolya  szerint Debreczeni azért kell, hogy hozzon a lista 8 %-ot az értelmiségből (baloldali, liberális, meg konzervatív), a bp-i lista következik az országosból. Szavazni!

Újra szavazva: 52 igen, 3 nem, 3 tartózkodás (lista első két helye betöltve). Valaki pontosít, hogy a 3.-4. hely nem, csak az első kettő.

(Ami törvénytelen, mert az MDF listájáról az MDF választmányának kell dönteni, nincs bianko csekk, konkrét nevekre lehet csak szavazni.

Ráadásul ugye ezt a listát a Budapesti Választmánynak kell felállítani, nem az OV-nek, a hatáskör elvonását az Alapszabály nem teszi lehetővé.)

Így történt, csak kicsit lassabban, körülményesebben.

Ez volt vasárnap kora este!

A  teleregény azóta megy tovább …..

"Lezsák, Antall és Boross pártjából Bokros pártot faragtak”

Hock Zoltán és Katona Kálmán barátommal mindent megtettünk azért, hogy az MDF hajóját a „jobb part” felé irányítsuk. Az MDF alapszabályát vettük figyelembe, minden törvényes keretet betartottunk, Dávid Ibolyáék azonban becsaptak minket, minden szabályt felrúgtak. Bokros öntisztulási folyamatról beszél, valójában arról van szó, hogy Lezsák Sándor, Antall József és Boross Péter pártjából Bokros pártot faragtak. Attól tartok, az MDF miniszterelnök-jelöltjét hidegen hagyja, hogy a pártnak hány szervezete, hány tagja van, vagy, hogy a párt vezetőtestületei milyen programokat fogadtak el az elmúlt években a környezetvédelem, az informatika, a civilszervezetek, vagy az egészségügy terén. Inkább saját tanulmányaiból összeállított 27 oldalas házi dolgozatát ismételgeti.

Nem Dávid Ibolya személye mellett álltam ki, hanem egy önálló jobbközép párt mellett.  Aki ismeri a magyar választási rendszer sajátosságait, tudja, hogy a második fordulóban szükség van egy tartalékra. 1990-ben Antall Józsefnek a Kereszténydemokrata Néppárt és a kisgazdapárt, Orbán Viktornak 1998-ban Torgyán József pártja töltötte be a második fordulóban ezt a szerepet. A másik oldalon, az MSZP-t minden alkalommal az SZDSZ segítette ki. Barátaimmal az MDF-ben azt gondoltuk, kell még egy jobboldali párt. Az ’egy a tábor, több a zászló’ elvet vallottuk, ezért is támogattuk az MDF megmaradását. Sajnos, nem tudtuk az MDF programját és politikáját a jobb-középen tartani. Dávid Ibolya és tanácsadói átvitték a pártot a baloldalra. Több mint egy éve úgy éreztem, hogy a kőbe vésett ígéretek közül már csak az maradt, hogy „Nem juttatjuk hatalomra Orbán Viktort!”, a többi üzenet eltűnt a párt mindennapi politizálásából.  

A 2006-os választások éjszakáján, amikor bejutottunk az országgyűlésbe, békejobbot kellett volna nyújtanunk a Fidesznek, vissza kellett volna léptetnünk minden állva maradt jelöltünket a jobboldal javára. Nem így történt. Ehelyett értelmetlen háborúskodásba kezdtünk. Az eredménye az önkormányzati választásokon elszenvedett katasztrofális vereség lett. Jóval kevesebb önkormányzati képviselőnk, polgármesterünk, alpolgármesterünk lett, mint az előző ciklusban volt. A bomlás jelentősen felgyorsult Almássy Kornél és csapata 2008. szeptemberi kizárása nyomán, majd Olajos Péternek az uniós listáról történt dicstelen levételével.   

Tisztelt Elnök  Úr!

Tisztelt Képviselő Társaim !

Tisztelt Net-polgárok!

Tisztelt a felszólalást a web2 technikával Nézők!

Ennek az országgyűlési ciklusnak az utolsó napirend utáni bejelentkezése nem szólhat másról, mint az információs társadalom megerősítéséről.

A következő négy év legfontosabb témája ez lesz, ezt már ma is érzékeljük, tudjuk.

Ha valaki megnézi a választásokon induló pártok programjait, mégis azt látja, hogy egyik induló sem mond eleget erről a területről.

Többnyire hiányzik a brosúrákból az informatikai jövőkép.

Pedig de sokszor elhangzott itt is, hogy aki kimarad, az lemarad.

Vagy így is fogalmaztunk sokan: aki ma nem Netre kész, az nem menetre kész.

Ezek nem üres szólamok, hanem napi tények, a hús-vér valóság egyszerű tapasztalásai.

Alapkérdésekről sokat vitáztunk itt az ülésteremben is.

Csak néhányat említenék:

Miképpen tehetjük olcsóbbá, hatékonyabbá az állam működését az informatika segítségével?

Vagy hogyan tudjuk bekapcsolni az elmaradott térségeket az ország gazdasági vérkeringésébe a hálózati technikák kiépítésével, a Net szolgáltatások bővítésével?

A XXI. század informatikai lehetőségei rendelkezésre állnak, de épít-e eléggé a politika erre a hatalmas technikai és társadalmi potenciálra?

Azt kell mondanom, nem sokat léptünk előre, annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben rengeteg dolgot próbáltunk megtenni.

Infó politikusként bízom benne, hogy a kampány során a pártok érvényes választ adnak minél több informatikai felvetésre.

Magam csak azt kérdezem – és egyidejűleg közvetítem most a web útján is –, hogy képes lesz-e a politika humanizálni a hálózatot, azaz a képviselők megértik-e majd, hogy nemcsak a technikai fejlesztések a fontosak, hanem a tartalomra és az oktatásra is koncentrálni kell?

Néha azt éreztem, hogy csak a csőfektetés a fontos, az informatikai közmű, de hogy azokon a csöveken mi megy, vagy mi fog menni, már nem volt olyan érdekes.

Pedig a tartalom a lényeges, nekünk a tartalomfejlesztésben és az oktatásban legfőképpen a felnőtt oktatásban lenne a legtöbb tennivalónk.

A tudás logisztikája csak az elméleti folyóiratok lapjaira, jobb esetben szakmai tanácskozások fórumaira szorult.

Én rendszeres látogatója voltam a konferenciáknak, és mondhatom: lenne gondolat, ötlet, kreativitás a tanuló és értékelvű társadalmi megújulás informatikai támogatására.

De sajnos, ezt tapasztalom, a döntéshozók csak a note-bookjaik fedelét nyitják fel, a füleik zárva maradnak, ha a tartalomról van szó.

 Csak egy példa erre: a digitális átállásról oly sokat beszéltünk, vitáztunk, sok stratégia is született.

De igazából semmi sem történt. Pedig az EU-előírások szerint jövőre már le is kellene kapcsolni a földfelszíni műsorszórást, átadva a helyet a nagy tartalmi választékot lehetővé tevő digitális televíziózásnak.

Már a következő Kormányra és Parlamentre és az eddig is kiválóan dolgozó civilszervezetekre vár a további tennivalók meghatározása, nehéz meghatározni hol tartunk de az biztos, hogy lemaradásban vagyunk.

A sokat ígérő technikára hiába vártunk tehát, de nem ezt siratom, a baj az, hogy elestünk egy média-demokratizálási lehetőségtől.

Pedig erre nagy szükség lenne, hiszen éppen a kampányban látjuk, hogy sokan szeretnének szólni.

Értelmeset, használhatót, ha lenne rá mód.

De nem tudtunk élni a lehetőséggel, egyelőre a digitális adástovábbítás az elveszett informatikai esélyek kategóriájába tartózik.

De sok más példát is hozhatnánk az információs társadalom további tennivalóira.

 Idő hiányában ettől most eltekintek.

Akármilyen gyorsan futnak a másodpercek a kijelzőn, azt gondolom, a felszólalásom végén mégis eleget kell tegyek egy kötelességemnek.

A köszönetnyilvánításról van szó.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt négy évben segítette munkámat a Netrekészség megteremtésében, a Net-polgárok megszólításában!

Nem sorolok fel mindenkit, hosszú lenne a lista, egy nevet azért mégis megemlítenék: Sípos Nikolettáét, aki legközvetlenebb munkatársamként sokat tett a digitális szakadék csökkentésért, a web2 elterjedéséért.  

A felszólalásom végén nem kapcsolom ki a számítógépemet, nem kapcsolom ki jelképesen sem, a sok nevet, projektet nem törlöm le, hiszen bízom abban, hogy nem dolgoztunk hiába, a megkezdett munka folytatódik, a következő évek pedig meghozzák majd az informatikai kultúra tartalmi bővülését is.

Erre hívtam fel most is a figyelmet, és ezt tettem az elmúlt nyolc év alatt is.

Most befejezem azzal, ahogy kezdeni szoktam:

Tisztelt Net-polgárok!

És hozzáteszem most: Tisztelt Netrekészek!

Hajrá Internet, hajrá Magyarország!

- Rendhagyó, interaktív felszólalás a „net-polgárok” bevonásával -

Az utolsó parlamenti nap utolsó felszólalójaként rendhagyó parlamenti megszólalásra készülök.

 2009. február 22-én, hétfőn, előreláthatólag 19 óra körül hangzik el ezen országgyűlési ciklus  utolsó felszólalása: Aki nem Netre kész, az nem meNetre kész, aki kimarad, az lemarad  címmel, melyet a web2 technika segítségével is nyomon követhetnek, az érdeklődök.

Az utolsó napirend utáni „bejelentkezés” nem szólhat másról, mint az információs társadalom megerősítéséről. A téma aktualitását és fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ennek ellenére a választásokon induló pártok programjai alig érintik ezt a területet.

A felszólalását és a rá adott kormányzati választ élőben is megtekinthetik az érdeklődők a www.pettkoandras.hu honlapon. A vita nézhető lesz minden internetes oldalon, ahová a net-polgárok az alábbi linket elhelyezik: http://www.pettkoandras.hu/01-legfrissebb-kibont.php?id=12585

 Vállalom, hogy a hozzászólásokat,(még az est folyamán) minden – a blogomban vagy más közösségi oldalon – feltett kérdésre megválaszolom.

A felszólalás pontos idejéről a honlapomon keresztül értesítem az érdeklődőket, várhatóan mintegy 30 perccel a felszólalás előtt.

Bokros Lajos még mindig hallgat, és nem válaszol, pedig egy normális országban illik mindig - de főleg kampányidőszakban - válaszolni a kérdésekre."

Az MDF miniszterelnök-jelöltje által meghirdetett választási program "MUNKA ÉS MÉLTÓSÁG = MODERN MAGYARORSZÁG - a tartós gazdasági és társadalmi felemelkedés programja" címet viseli. De hol van magának a Magyar Demokrata Fórumnak a programja? - tettem fel a kérdést az előző írásomban, amelyben két területtel, a civil szervezetekkel és az informatikával foglalkoztam. Most ismét egy - a Magyar Demokrata Fórum számára korábban kiemelt - szakterülettel, a drogpolitikával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani az olvasókkal.

Elolvasom »

A Bokros Lajos által meghirdetett választási program a "MUNKA ÉS MÉLTÓSÁG = MODERN MAGYARORSZÁG a tartós gazdasági és társadalmi felemelkedés programja” címet viseli. Ha valaki végigolvassa (sajnos ma Magyarországon a választók nem nagyon szokták elolvasni a pártok programjait), egyből az a véleménye alakul ki: ez nem egy pártprogram, ez egy gazdaságpolitikai tanulmány, amely nem másé, mint Bokros Lajosé, aki ennek a 27 oldalas javaslatnak a nagy részét az elmúlt években már leírta különböző értelmiségi lapokban – ezt ollózták most össze szövegszerkesztővel és egészítették ki néhány gondolattal.

De hol van a Magyar Demokrata Fórum programja? Vagy a párt sok minden mellett megtagadja azokat az egyeztetéseket, javaslatokat, programpontokat, amiket az elmúlt években Bokros nélkül tényleg megcsinált. Én most csak két területtel, a civil szervezetekkel és az informatikával szeretnék foglalkozni ebben az írásban.

Miért nem tartalmazza sehol sem a tanulmány azokat a jó javaslatokat, amelyeket az elmúlt másfél évben minden megyében több tucat civil szervezettel a párt elnöksége leegyeztetett, megbeszélt, megvitatott? Szerintem legalább 10-15 sort megérdemelt volna, legalábbis az interneten tárhely-probléma biztos nincsen!

Mit is ígértünk, hirdettünk – ezeket is a szemétkosárba kívánja dobatni az MDF megmondója? Mit is ígértünk: a párt az érintetteket bevonja a döntés-előkészítésbe és a döntéshozatalba. Vajon menyi civil szervezettel vitatta meg az MDF ezt a programját, mielőtt nyilvánosságra hozta? Na nem ál-civil szervezetekkel, amelyeket a pártok hoztak létre – valamennyien tudnánk ilyeneket mondani –, hanem valódiakkal!

Nézzük csak, mik voltak a legfontosabb gondolatok:

Egyik legfőbb feladatunknak az autonóm civil társadalom megerősítését tartjuk. Összhangban az eddigi politikánkkal és eszmeiségünkkel – elkötelezett hívei vagyunk annak, hogy a politika a rendelkezésére álló eszközökkel biztosítsa a politikán kívüli szervezetek érdekeinek érvényre jutását. Szorosan együtt kívánunk működni a hazai és a nemzetközi civil szervezetekkel, ennek érdekében kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködést ajánlunk minden szervezetnek, melyek ebben partnerséget vállalnak. Olyan partnerséget, ahol nem a civil szervezetek viszik a párt zászlaját, hanem a párt viszi a civilekét. Közvetlenül és a lehető legszélesebb módon be kívánjuk vonni őket a döntések előkészítésébe és a döntéshozatal folyamatába, a demokratikus intézményrendszer fejlesztésébe. Ennek érdekében módosítani kívánjuk a lobbi-, a jogalkotási-, valamint a választási törvényt. A párt nyitott a parlamenti pártok civil kezdeményezéseket erősítő, támogató javaslataira, mert vallja, hogy ezt a kérdést a pártpolitikai csatározások fölött álló közügyként kell kezelni. E demokrácia-portál kialakítását javasoltuk, melyen keresztül szabályozott körülmények között jogalkotási javaslattal élhetnének az állampolgárok, különös tekintettel a civil szervezetekre, és nyomon követhetnék annak megvalósítási útját. A működőképes döntéshozatal érdekében meg kell teremteni az állampolgári véleményalkotás modern lehetőségeit, ezzel egy olyan párbeszéd vehetné kezdetét, amelynek köszönhetően nyitottabbá válna a törvényhozás intézménye. Persze megértem: Bokros Lajos mindezekkel az elvekkel nem biztos, hogy egyetért.

Mit mondtunk még?

Elengedhetetlen, hogy a civil szervezetek számára biztosított legyen az átlátható, pártpolitikától mentes költségvetési források biztosítása, valamint a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának segítése.

A társadalmi szervezetek pártpolitikától való függetlenítése, az átláthatóság megteremtése érdekében a civil finanszírozási rendszer folyamatos átalakítása, szigorított összeférhetetlenségi szabályok megalkotása szükséges.

A támogatási preferencia kialakításánál fontos szempontnak tartjuk a kistelepüléseken, hátrányos helyzetű régiókban működő társadalmi szervezetek megerősödésének, újak alakulásának ösztönzését. Ezért ragaszkodunk a továbbiakban is egy úgynevezett „Civil Bank” megteremtéséhez, ami csak a civil szervezeteket támogatná a rövid távú likviditási problémáinak megoldásában. Visszatérítendő támogatásra főleg az uniós pályázatok megnyerése után lehetne ide fordulni.

Talán arról sem kellett volna megfeledkezni a program írójának, hogy jelölő pártja – egyedüli pártként – támogatja a kétkamarás parlament létrehozását. Úgy gondoltuk, hogy ennek keretei között, egy második kamarában nem csak a civilek, de a hazai kisebbségek, a történelmi egyházak és a megyék/régiók képviselői is helyet kapnának. Sajnos az elkészült programjavaslat nem ír egy betűt sem se a párt egyházpolitikájáról; a Magyarországon élő kisebbségek kérdésével sem foglalkozik; a határon túli magyarok helyzetéről és jövőjéről is csak méltánytalanul szűkszavúan, a legvégén, másfél sorban ír – a teljes liberális anyagot így önti le nemzeti mázzal...

Ha az MDF egyedüliként tényleg az Antalli örökséget szeretné továbbvinni, nem hiszem, hogy Antall József egyik fő üzenetét – nem csak társadalompolitikai, hanem gazdaságpolitikai útkijelölését, amely pontosan idézve így szólt: „Lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni” – Bokros Lajos MDF-be érkezésével el kellene felejteni! Pontosan neki kéne tudnia, hogy azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyek azáltal jöttek létre, hogy Magyarország és Románia Uniós tagállam lett, ki kellene és lehetne használnunk. Magyarul: a kis és középvállalkozások a lehullott határ miatt bátran vállalkozhatnak, fejleszthetnek, például az informatika területén a határon túl is. Vagyis gazdaságilag összekapcsolható az anyaország a határon kívül rekedtekkel.

De ha már az informatikánál tartunk, mit is tartalmaz az országos elnökség és országos választmány által több,  mint 10 hónapja egyhangúlag elfogadott program? (Ennek elkészítésében országosan több mint 20 szakértő párttag vett aktívan részt, természetesen – Bokros Lajossal ellentétben – folyamatosan bevontunk még nem MDF tagokat is, akiket a szakma elismer, és egyeztettük több civil egyesülettel is.)

Ez is hiányzik a Bokros-programból...

Közinformatika, nemzeti hálózat nevet viseli a Magyar Demokrata Fórum általunk készített programja – a minőségi digitális kultúráért, ezen keresztül a tudásért, a munkáért, az esélyegyenlőségért.

A Magyar Demokrata Fórum informatikai célkitűzései az Európai Unió információs társadalomra vonatkozó szakpolitikáira épülnek, természetesen figyelembe véve a hazai fejlődés meghatározottságait.

1. Az MDF az i2010 európai stratégia összetevői alapján kiemelten fontos kormányfeladatnak tartja: Az információs társadalom és a média nyílt és versenyképes belső piaci működésének elősegítését, rugalmas szabályozását, az információ- és kommunikációtechnológiai kutatás-fejlesztésre irányuló beruházások növelését.

2. Az MDF csatlakozott az eBefogadás néven szervezett, ötpárti megállapodással megerősített digitális programhoz. Az info-akcióterv és intézkedési háló alapján az MDF prioritást biztosítana a következő konkrét célokhoz:A 60 százalékos digitális írástudatlanság csökkentése, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok internetre irányítása.

3. Az uniós miniszterek Rigai Nyilatkozatával (2006) összhangban, hasonlóan az EU célkitűzésekhez, hazánkban is felgyorsítási programokat kell kidolgozni és megvalósítani az alábbi feladatokkal: Meg kell felezni azt a szakadékot, amely a leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők) és a többségi társadalom között feszül. Széles sávú lefedettség növelése – ez alapvető eszköz a hátrányos helyzetű régiókban élő emberek információs társadalommal kapcsolatos esélyegyenlőségének megteremtéséhez. Digitalitás akadálymentesítése: minden nyilvános honlapnak meg kell felelnie a webtartalom hozzáférhetőségére vonatkozó iránymutatásoknak és érvényes szabványoknak.

4. Az MDF az elmúlt években aktívan részt vett az elektronikus társadalomszabályozás törvényjavaslatainak vitájában. Módosító javaslatainkat az előterjesztők rendre elfogadták: ez is aláhúzza, hogy párt az informatikát nem politikai küzdőtérnek tekinti, hanem az együttműködés helyszínének. Felfogásunkban az Internet nem a politikai haszonról szól, hanem az elektronikus demokrácia kiteljesedéséről, a leszakadt, mélyszegénységben élők lehetőséghez juttatásáról.

5. Az MDF folyamatosan nyújt be saját törvényjavaslatokat az információs társadalom megerősítése érdekében. Ellenzéki pozícióból is sikerült kezdeményezéseinket elfogadtatni, előterjesztéseinket az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta, köztük az elektronikus Ügyfélkapura vonatkozó szolgáltatás-javítás intézkedés-csomagot, a bankkártyás fizetési lehetőséget az APEH-nál, elektronikus adónaptárt, nyílt forráskódú adóbevallási lehetőséget. Az MDF továbbra is az e-kormányzás programjának kibővítését támogatja, beleértve a régiók elektronikus közigazgatásának létrehozását, az intelligens települések kiépítését.
Elsőbbséget kell adni az elektronikus ügyintézést megkönnyítő beruházásoknak, egyben fel kívánjuk hívni a figyelmet az öncélú, ugyanakkor gigantikus technikai jellegű fejlesztések pazarló tendenciáira, a bürokráciát egy másik szinten – az elektronizáció szintjén – újjáteremtő megaprogramok veszélyeire. Elengedhetetlennek tartjuk a kormányzati, önkormányzati programok eredményeinek folyamatos és objektív mérését, annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan hasznosulnak az adóforintokból létrehozott milliárdos rendszerek.

6. Az MDF 2010-ig elérhető célkitűzésnek jelöli: az elektronikus ügyintézés érzékelhetően olcsóbb legyen, mint a személyes.

7. Az MDF az e-törvényhozás, az elektronikus szavazás, a digitálisan szervezett vélemény-nyilvánítás technikáinak mielőbbi kidolgozását szorgalmazza, igényli a kapcsolódó kísérleti programok elindítását, összefüggésben a Web 2. 0 közösségi információs újításaival.

8. Az MDF a mindenkori Kormány politikai kötöttségének tekinti a ragaszkodást a hagyomány és ökológia-központú információs társadalom eszmerendszeréhez. Ehhez kapcsolódva meg kell kezdeni az új információs és kommunikációs világrend hazai normarendszerének kidolgozását.

9. A jövő informatikájának kulcskérdése az oktatás és képzés. Minden képzési szinten tisztázni kell a feladatokat, összhangba hozva a foglalkoztatói elvárásokat és a végzős diákok mennyiségét, tudás-minőségét, célorientáltságát. A felnőttképzést kiemelten kell kezelni.

10. A teljes felsőoktatásban radikálisan több informatikust kell és lehet képezni, ennek érdekében akár az egyetemi rendszer és hallgatói létszámok átalakítása is felmerülhet.

11. Az MDF elemi info-irányítási feladatnak határozza meg a kiépülő egyetemi, akadémiai, üzleti tudásbázisok átjárhatóságának megteremtését, a kompetencia adatbázisokhoz való általános hozzáférés bővítését.

12. Az MDF az infopolitika vezérmotívumának tekinti: a globális és az európai tudáspiacon a magyar tudásipar jelenlétének megalapozását, erősítését, az innovációs nemzetközi együttműködés elősegítését.

13. Az információ és kommunikációs technológia (IKT) fejlesztése útján a magyar élet- és munkatársadalom minden szintjén az esélyegyenlőség megteremtése, a hátrányos helyzetek lebontása, az alkotó szorgalom előtérbe állítása.

14. A Kis-és Középvállalkozások üzleti kommunikációjának segítése is fontos a XXI. században. Olyan piacterek létrehozását javasoljuk, ahol egymásra talál a gyártó, forgalmazó, fogyasztó.

15. Tudomásul kell vennünk a realitást: A hálózati lehetőségek és elektronikus eszközök nemcsak az üzleti műveleteket, békés civil szervezetek globális kezdeményezéseit, akadémiai és oktatási intézmények kooperációját könnyíthetik meg. Bűnözői hálózatok, interneten szerveződő csalás-csoportok, akár szélsőséges politikai mozgalmak is kihasználhatják a digitalizáció esélyeit. Az MDF felhívja a figyelmet arra, hogy ma még nincsenek meg a megfelelő ellenőrző eszközök az Internet és a mobil hálózatok káros és emberellenes tartalmainak kiszűrésére. Az elektronikus fejlődés gyorsan változó folyamatairól társadalmi párbeszédet kell fenntartani, erősíteni kell az értékek mellett kiálló önszerveződést a negatív hálózati tartalmak távol tartása érdekében.

16. Az MDF a civil szféra informatikai támogatottságát kiemelt célnak tartja.  Az elmúlt években sok civil szervezet szűnt meg, többnyire a megfelelő és arányos anyagi támogatottság hiányában. Az egyesületek, alapítványok munkája olcsóbbá, áttekinthetőbbé és célorientáltabbá válhatna a világhálón való megjelenés biztosításával.

Aki nem netre kész, az nem menetre kész!

Kedvenc jelmondatom tükrében természetesen ezt a 16 pontos programot lehet vitatni, kiegészíteni, kihúzni belőle, hiszen már lassan egy éve készült. Azóta a szakpolitikában sok új javaslat került elő, például: a Nemzeti Digitális Közmű, amihez egy normális parlamenti pártnak meg kellene határozni a viszonyát, de, hogy mindösszesen egy fél sor legyen csak az MDF programban az olcsóbb, hatékonyabb államnak megteremtésének az egyik legfőbb eszközéről, azt remélem, maga Bokros Lajos sem gondolja komolyan.

Véleményem szerint ez a programelem azért is jelentős, mert amikor Magyarország 2011-ben soros elnököt ad az Európai Uniónak, többek között a magyar informatikai kis-és középvállalkozások szellemei termékeivel tudunk kimagasló teljesítményt nyújtani, ami jelentős bevételt hozhatna a magyar költségvetés számára.

Alapító MDF-tagként mi mást  mondhatnék: MDF tagnak lenni nem párttagkönyv kérdése, és ha valaki veszi a fáradságot és rámegy Net-polgárként, érdeklődő állampolgárként, MDF tagként a www.mdf.hu oldalra, a baloldalon felül még mindig Katona Kálmán által több éve feltett kifejezéseket, fogalmakat, szavakat találja meg a képviselt értékek alatt: család, korszerű konzervativizmus, magántulajdon, nemzeti hagyományok, alkotmányosság, európai keresztény kultúra, fenntartható fejlődés.

És ha az írásomat végig olvasó most egy kereső program segítségével, vagy kinyomtatva, szövegkiemelővel végignézi Bokros Lajos választási programját, akkor ezeket a fogalmakat nem találja meg! Sajnálatos módon a 2006-os választási programunkat is szinte lehetetlen a honlapon meglelni, a fő menüből letörölték, de ma még megtalálható – na nem a www.mdf.hu-n, hanem a http://part.mdf.hu/ oldalon, a régi programok mellett, még a Lakiteleki alapító nyilatkozattal együtt.

Azt gondolom a hétvégi választmányi ülésnek csak érdemi kiegészítésekkel együtt szabad elfogadni a benyújtott programjavaslatot. Ha ez nem így történik, akkor az elfogadott program egy új Bokros-csomag lesz, és akkor végérvényesen lehet törölni mindent a régi honlapról! 
Egy új párt és honlap születik.

Pettkó András
Alapító MDF tag
Országgyűlési képviselő

Mért ne legyek tisztességes – kiterítenek úgyis?

Debreczeni József volt MDF-es tagtársamnak – aki, ha a hírek igazak, ma MDF-es képviselőjelölt – a Népszava online-on az év végén megjelent írásával csak két ponton értek egyet. A többivel nem, mert a cikk írójával ellentétben az én értékrendem szerint nem valami ellen, hanem valamiért kell dolgoznia egy politikusnak.

Mért ne legyek tisztességes – kiterítenek úgyis? Ezt az üzenetet viseltem én is a pólómon, amikor először próbáltak meg törvénytelenül, az MDF alapszabályával ellentétesen kizárni a pártból. Az elkészült írásnak a második idézete is érdekes: „Mondottam, ember, küzdj – de bízni azért olyan nagyon már ne bízzál. (Legföljebb azokban, akiknek szintén a szabadság a legfontosabb érték.)”

Ezért fellebbeztem az MDF országos gyűléséhez. Számomra a szabadság mellett a demokrácia a második érték, melynek egyik alapja mások érveinek meghallgatása. Debreczeni mostani vagy régi elvbarátai említést sem tettek a küldötteknek az MDF-nek nyújtott jobbomról – sőt a „demokrácia nevében” azt az MDF-tag barátomat, aki a tagságnak szóló levelemet bevitte az országos gyűlés helyszínére, megfenyegették, és elvették tőle a papírokat. Persze MDF-esnek lenni nem tagkönyv kérdése – nyilatkoztam akkor is, amikor másodjára törvénytelenül, alapszabály- ellenesen kizártak!

Tehát kedves Jóska, az MDF-ben is félni kell?! Vajon a mi pártunkban is a „nagy félelem kora van”? Aki mást gondol, másként szavaz, azt természetesen kizárják, kinyírják, leváltják vagy felszámolják a szervezetét?

Én is bizakodva várom a jövőt. A többpártrendszerben hiszek, azt szeretném, ha a parlamentben legalább 6-7 párt ülne saját jogon. Nem oldalvízen beevezve, a hátsó folyóson becsempészve, hanem önerőből, a díszes főlépcsőn át méltósággal az ülésterembe sétálva!

Dolgozatodban felteszed a kérdést: kitől kell félni 2010-ben Magyarországon? Kapásból meg is adod a választ: a Fidesztől. De végiggondoltad-e az elmúlt 23 év MDF-történetét 1987-től napjainkig? Emlékszel-e még 1992-re, amikor elvbarátaiddal kibéreltétek a régi BS melletti épületet? Arra az esetre készültetek, ha Antall nem győz fölényesen az országos gyűlésen, Ti egy új Nemzeti Liberális Pártot alapítotok. Antall József, Boros Péter és Kónya Imre alig bírta visszaráncigálni a képviselőket, hogy a frakció egyben maradjon, olyan sokan támogatták a frakcióból az új párt létrehozását. Végül is 1996-ban Szabó Ivánék megcsinálták az MDNP-t – és ma hol vannak? Aki ismeri az MDF történetét, az tudja, hogy az MDF őket is becsapta, amikor újra egyesült a két párt. Írásodban azt elemzed, nem merik sokan támogatni nyíltan az MDF-et, de Te vajon merted-e vagy tetted-e 1998 és 2002 között?

Számtalan példát tudnék felhozni, de most csak egyet emelek ki a nemrég történtek közül: az MDF révén bekerültél egy médiafelügyelő kuratóriumába, ahol kiírtak egy pályázatot az elnöki pozícióra. A szabályok szerint akár minden indulót is támogathattál volna, de a hírek szerint Te csak az MSZP és Fidesz által támogatottakra adtad le a voksodat – pedig párttársad is szerepelt a pályázók között. Te nem álltál ki érte. Talán féltél valakitől vagy más érdekek vezéreltek, netán a pártközpont utasított saját párttársad ellen?

Vállalkozásom nekem sincs, azt gondoltam, egy képviselő, aki egy kis létszámú, 11 fős frakció tagja (ami azért szégyen mindenkire nézve, hogy a ciklus végére csak ötfős maradt) csak azzal foglalkozzon négy évig, amire a választópolgárok felhatalmazták, képviselje az érdekeiket.

Kérdezem Debreczeni Józsefet, de alighanem hasztalan…

Ha most a cikk írója itt ülne velem szemben, több kérdést feltennék, amire szerintem évek óta az írásaiban nem válaszol. Vajon miért csak mindig valami ellen és nem valamiért emel szót? Miért akar az Országgyűlésben ülni néhány hónap múlva csak azért, hogy a Fidesznek, az MSZP-nek, az LMP-nek vagy a Jobbiknak egy képviselővel kevesebbje legyen? Vagy tudja-e, milyen értékek, elvek mentén fogja megnyomni a szavazógombot? Tudja-e, hogy az MDF mit képvisel 2010 januárjában, és mit tartalmaz a ma is a honlapján található, a legfőbb döntéshozó szerv, az országos gyűlés által is elfogadott program? Vagy hogy leendő frakciótársai miként gondolkodnak fontos kérdésekről, mint pl. oktatás, adópolitika, egészségügy, környezetvédelem stb. Igaz, a cikk állítása: 1989–90 környékén nem féltünk semmitől és senkitől, szerveztünk, kezdeményeztünk, hívtunk mindenkit politizálni – a közéletért, a nemzetért, a magyarságért tenni. Azt gondolom, ma se féljünk senkitől és semmitől! Menjünk el szavazni, minél többen tegyük le valaki mellett nyíltan a voksunkat. Amennyiben képviselőjelöltséget vállalunk, csak egyéni körzetben mérettessük meg magunkat, ne bújjunk el a pártlistán. Jöjjenek az új arcok, fiatalok, akik önkormányzati képviselőként az elmúlt 10-12 évben tartották az MDF hátországát, azok, akik még nem voltak országgyűlési képviselők, természetesen vidékről többségében. Nem említek neveket, mert senkit nem szeretnék azzal kellemetlen helyzetbe hozni, hogy kedvelem és tisztelem.

Jóska! Veled ellentétben én azt gondolom, ma a „nagy félelem kora” az MDF-ben is van. Ha tényleg MDF-es jelölt leszel, tegyél meg mindent azért, hogy az MDF újra Magyar Demokrata Fórum legyen!

Pettkó András volt MDF-frakciótag, országgyűlési képviselő

Ady Endre

Karácsony

Ma tán a béke ünnepelne,

A messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén' a földnek válni,

Hogy megváltóját befogadja.

Ma úgy kén', hogy egymást öleljék

Szivükre mind az emberek-

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg..

Kihűlt a szív, elszállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság

S minden igazság a kereszté...

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét-

Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve...

Óh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!...

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!...

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Karácsonyi köszöntő - Bimm_Bamm 2
http://www.pettkoandras.hu/01-legfrissebb-kibont.php?id=12153